Az utolsó vacsora előtt Jézus megmosta tanítványainak lábát.

„A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: ,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ,,Mester’ és ,,Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13, 1-15)

Köszönet a 12 férfinek, akik vállalták a lábmosást! Köszönet Cziráki Károlynak, Glatz Máténak, Glatz Zoltánnak, Horváth Andrásnak, Kauker Ferencnek, Kárpáti Zoltánnak, Köves Andrásnak, Majkó Józsefnek, Major Jánosnak, Pálmai Lajosnak, Proszt Mátyásnak és Sinka Bálintnak!

Jézus a hét szentség közül kettőt is az utolsó vacsorán alapított. Egyrészt az Oltáriszentséget., ugyanis ekkor változtatta át először a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé. Parancsára a papok máig Jézus szavait ismételve változtatják át a kenyeret és bort Jézus testévé és vérévé a szentmisében. Éljünk lehetőleg minél gyakrabban a szentáldozás lehetőségével, hiszen általa Jézust vesszük magunkhoz, s ez mérhetetlen kegyelmeket eszközöl. Másrészt az egyházi rend, vagyis a papság szentségét is az utolsó vacsorán alapította Jézus, azzal, hogy azt mondta apostolainak: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

„Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 11,23-26)

Az utolsó vacsora után megkezdődött Jézus kínszenvedése. Júdás elárulta, vérrel verítékezett a Getszemáni kertben, elfogták, vallatták, megkínozták, hordozta a keresztet, keresztre feszítették, végül nagypénteken délután 3 órakor meghalt a kereszten. Ennek emlékére a dicsőség után elnémulnak a csengők, harangok, az Oltáriszentséget elvisszük a templomból, az oltárokat megfosztjuk minden ékességüktől, még az oltárterítőket is levesszük.

Képgaléria megtekintése

Kategória: Beszámoló

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder