A Főpásztor üzenete Szent Család vasárnapjára

Főtisztelendő Paptestvéreim, Kedves Krisztushívő Testvéreim!

1. A Biblia egészének szilárd tanítása, hogy szent az élet, és szent az élet forrása, illetve fogantatásának, születésének és felnövekedésének természetes helyszíne, a család. Isten maga is család: nem rideg magányosság, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek minden képzeletet felülmúló közössége. Isten lélek, nem férfi és nem is nő, mégis magában hordozza mindazt a szépséget és gazdagságot, amely a nemek megalkotásában, a férfi és a nő megteremtésében mutatkozik meg. Ezt fejezi ki az ember teremtéséről szóló bibliai szöveg:

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27).

A család szentsége fejeződik ki abban is, hogy az első két személyt „Atyának” és „Fiúnak” nevezzük, illetve hogy a férj-feleség kapcsolata alkalmas Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatának felidézésére (vö. Ef 5,25-33). Amikor a jó Isten ki akarja fejezni népe iránti szeretetét, nem elégszik meg azzal, hogy szolgájának, majd fiának nevezi Izraelt, hanem úgy mutatkozik be, mint népének férje, illetve vőlegénye. Izaiásnál ezt olvassuk: „amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd” (Iz 62,5). Ozeás próféta könyvében ugyanezt az isteni érzést így fejezi ki az Úr: „eljegyeztelek igazsággal, törvénnyel, jósággal, szeretettel, hűséggel” (Oz 2,21)

2. Napjainkban mégis rengeteg támadás éri a családot. Sokan még a két éve életbe lépett új magyar alkotmányban is kifogásolták, hogy egyáltalán úgy beszél a családról, mint a társadalom és az ország alapjáról, és a családban meghatározónak tekinti a férfi és a nő szeretet-kapcsolatát. Magyarország Alaptörvényének családdal kapcsolatos alapvető mondatai így hangzanak: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának zálogát. – Magyarország támogatja a gyermekvállalást. – Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” – Azt gondolom, hogy alkotmányunknak ezekre a részleteire – politikai elköteleződésétől függetlenül – minden magyar ember büszke lehet.

A házasélet természetesen nagyon sok elkötelezettséggel jár, és ez nem egyeztethető össze azzal az ultraliberális szemlélettel, amely túlhangsúlyozza az emberi személy szabadságát, a személyiségi jogokat, elhanyagolva a kötelességeket. Ezért vannak, akik egyenesen „múltba révedésnek” minősítik a hagyományos család-modell védelmét. A laza kapcsolatban, mindenféle házasságkötés nélkül együtt élőket, az önhibájukból elváltakat, az egynemű partnereket és a gyermeknevelésből az apákat eleve kizáró ún. „okos lányokat” sokan úgy emlegetik, mint az életreszóló kapcsolatot vállaló és gyermekeiknek biztonságos otthont nyújtó hitvesek egyenrangú alternatíváit. Azt mondják, hogy ezek nem rosszabbak, mint a hitvesi és szülői kötelezettségeiket komolyan vevő házasok, csak – úgymond – „mások”. A negatív és a pozitív másságnak összekeverése azonban olyan, mintha azt mondanám, hogy a kapufa és a mellélövés sem rosszabb, mint a gól, csak más…

És azt is világosan kell látnunk, hogy a házasságig megőrzött szüzesség és az életreszóló hűség fölött nem járt el az idő. Inkább azt kell mondanunk, hogy ezekre ma nagyobb szükség van, mint valaha. A szabadosság éppen nem egy szép új világba visz minket, sokkal inkább a történelem legsötétebb periódusaiba, a Római Birodalom hanyatló korszakába, vagy ha úgy tetszik, Szodomába és Gomorrába. (A Birodalom hanyatlása kétezer évvel ezelőtt már folyamatban volt, Szodoma és Gomorra pusztulását kb. 3.800 évvel ezelőttre tehetjük.)

3. Most, Szent Család vasárnapján arra szeretném kérni házasságban élő és a házasságra készülő testvéreimet, hogy vegyék halálosan komolyan a tisztaságot és a hűséget, mert enélkül nem lehetnek igazán boldogok. Jézusnak az a mondása, hogy „boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8) nem csak a szüzekre vonatkozik, hanem az egymás iránt hűséges, tiszta szívű hitvesekre is. És ők nem csak a mennyországban látják meg az Istent, hanem már itt a földön is, és nem csak a templomban vagy az imádság pillanataiban, hanem bárhol és bármikor, ha hitvesük és gyermekeik szemébe néznek.

Erre az igazságra még József Attila is ráérzett ihletett pillanataiban. Ez tükröződik „Bibliai” c. versének soraiban is:

„Tiszta vagyok, azért vagyok, – mert szeretlek,

látom én az Istent, amint – szívét adja a szívednek.

Hogy tebenned jött most elém, – azt is látom –

ő az én örök szerelmem – s a halálom.”

Nemrég találkoztam valahol két kimondottan aranyos gyermekkel, egy kislánnyal és egy kisfiúval, majd másnap az édesanyjukkal, aki maga is szép és szeretetre méltó volt. Arra gondoltam: milyen boldog lehet ennek az asszonynak a férje és ezeknek a gyermekeknek az édesapja! És ekkor tudtam meg, hogy ez az ember elhagyta a családját. Bizonyára azért, mert nem volt tiszta a szíve, és ezért nem látta meg Istent feleségének és gyermekeinek a szemében. – De ugyanez vonatkozik mindazokra, akik a házasság válságáról beszélnek. Ők sem látják meg a keresztény házasság félelmetes szépségét, amely minden áldozatvállalásért bőségesen kárpótolja a tiszta szívű házasokat. „A kis herceg”-ben olvassuk, hogy „jól csak a szívével lát az ember”. Ez így tökéletesen igaz is, de hozzá kell tennünk: jól csak a tiszta szívével lát az ember!

Kedves házasságban élő és házasságra készülő Testvéreim!

Arra is kérlek benneteket, hogy rohanó világunkban is találjatok időt az egymással való együttlétre, a bensőséges beszélgetésekre, mert csak így ismerhetitek meg egymást igazán, és csak így juthattok el arra az elmélyült szeretetre, amely az egység, a boldogság és a gyermekek neveléséhez szükséges családi légkör feltétele. – Ha ezt megfogadjátok, még ma, a gender-ideológia korában is, eljuthattok a szépségnek, a boldogságnak és a szeretetnek olyan tartományaiba, amelyek zárva maradnak a szennyezett lelkű emberek előtt. És azok közé fogtok tartozni, akik – Nagy László szavai szerint – átmentik, átviszik a tiszta szerelmet gyermekeitek és unokáitok számára is.

A Betlehemi Kisded kegyelme, a Szűzanya és Szent József közbenjárása kísérjen mindannyiunkat.

Főpásztori áldással:

Veszprém, 2013. karácsonyán

+ Gyula érsek

Vélemény, hozzászólás?