Az emberiség örök problémája az irigység, a versengés, a gyűlölködés, a békétlenség és a háború. Örök vágy is él az ember lelke mélyén, békét kíván. Ehhez az embernek azonban újra és újra le kell mondania önzéséről, meg kell térnie.
Adventi koszorúnk második gyertyája a tevékeny várakozás lehetőségét mutatja.
Nem jó tétlenül várni, jól esik elébe sietni annak, akit úgy várok.
Uram, eléd akarok menni életemmel.
– Uram, eléd akarok menni bocsánatkérésemmel: Sajnálom már, hogy megbántottalak Téged, és embertársaimat – Bocsáss meg, ó Uram!
– Uram, eléd akarok menni a tőlem függő jóságommal: sokat érő imáimmal, figyelmességemmel, szép tetteimmel! – Tedd értékessé erőfeszítéseimet, Uram!
– Uram, eléd akarok menni egységre törekvésemmel: add meg nekünk béketűrés és vigasztalás Istene, hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljunk téged! – Jöjj, Te élj bennünk, Jézus!
– Uram, eléd akarok menni társaimra figyelő életemmel: felkarolva egymást Isten dicsőségére! – Jöjj, Te élj bennünk, Jézus!