Plébániánk a mai napon nagy ünnepet ült, kilencen először vették magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét a kenyér színe alatt.
Kedves Szülők, köszönjük a kitartásotokat, amellyel idáig kísértétek gyermekeiteket!
Kedves gyerekek, idáig szépen tanúságot tettetek Krisztusba vetett hitetekről, vallásosságotokról! Rendszeresen jártatok szentmisére, hittanra, …, de tudnotok kell, s tudjátok is, hogy az elsőáldozás nem a vége valaminek, hanem a kezdete. Kezdete a rendszeres szentségi életnek. Legyetek hűek hitetekhez, vallásotokhoz! Elsőáldozás után is éppen olyan rendszeresen járjatok szentmisére, mint eddig! Legyetek kitartóak, mint a prédikációban hallott csigák közül azok, akik soha sem hagyták el házukat! Ti se hagyjátok el Egyházatokat! Jézus végtelenül szeret minket, titeket is, éppen ezért adta magát táplálékul nekünk, nektek is! Ti is szeressétek őt, s szereteteteket mutassátok ki feléje azzal, hogy rendszeres szentáldozás által is a mennyei haza felé tartotok Egyházatokat sohasem elhagyva!
„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,54)
A fényképész által készített képeket és az elsőáldozási emléklapokat következő vasárnap a szentmise után a templomban lehet majd átvenni!
Gyulafirátóton hagyomány, hogy az elsőáldozás Urunk mennybemenetelének ünnepén van. Krisztus 40 nappal feltámadása után ment a mennybe, így ez az ünnep csütörtökre esik, de Magyarországon ezt az ünnepet a rá követő vasárnap tartjuk, mert csütörtökön munkanap van. Az ünnep eredeti magyar neve Áldozócsütörtök, nevét arról kapta, hogy korábban ez volt a húsvéti szentáldozás elvégzésének utolsó határideje. Ma ez a határidő Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig tart.
„Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”” (ApCsel 1,1-11)