Szent Márton

November 11-e körül mindent elárasztanak a libás receptek, reklámok. Óvodák, iskolák lámpás – libazsíros ünnepségeket rendeznek.

Miért?

Ezek egy nagy szenthez, a legelső nem vértanú szenthez, Szent Mártonhoz kapcsolódó népszokások kereszténytelenített maradványai. (Figyeljük csak meg, imádságra vagy élet jobbításra, bűnbánatra egyik sem hív minket!) Együnk ilyenkor libazsíros kenyeret, örüljünk és vigadjunk, de ne csak ezt tegyük, hanem a lelkünket is vizsgáljuk meg és Szent Márton példáját követve törekedjünk arra, hogy minden cselekedetünket Krisztus akarata vezérelje!

Szent Márton életének rövid története:

Tours-i Szent Márton 316/317 körül született Saváriában, a mai Szombathely területén (más források szerint Pannonhalmán). Szülei pogányok voltak. 12 évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett katekumennek, vagyis hittanulónak. Hat év tanulás után keresztelkedett meg. A római hadsereg katonájaként került Galliába. Amiens város kapujánál történt a koldussal való híres találkozása, amikor a köpenyének felét a didergő koldusra terítette. Majd éjszaka álmában Krisztus jött vele szembe, vállán azzal a köpennyel, amit a koldus vállára terített. Ekkor még csak készült a keresztségre. Nemsokára megkeresztelkedett. Később otthagyta a hadsereget, remeteként élt. 371-ben Tours püspökévé választották.  Püspökként is nagyon egyszerűen élt, minden cselekedetét Krisztus akarata vezérelte. Nagy erővel és határozottsággal védelmezte a katolikus hitet. A csodatevés ajándékát is megkapta. 397-ben halt meg.

Honnan Márton és a liba kapcsolata?

Legendája szerint amikor püspökké választották a tisztséget szerénységből nem akarta elvállalni, ezért egy libaólba rejtőzött. A libák gágogása árulta el rejtekét.

Ima:

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsőítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtől!