Kedves Testvérek!
Az Alsós hittan táborról készült képek nagy száma miatt a honlapra több részletben fogom feltölteni őket.
Legelőször is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített minket.
Legfőképpen az Úristennek! Köszönjük Istenünk, hogy létrejöhetett ez a tábor! Köszönjük a sok kegyelmet, segítséget, amit a tábor alatt megtapasztaltunk! Köszönjük a hihetetlen összefogást, a sok vidám pillanatot! Köszönünk mindent!
Név szerint köszönjük a támogatást a következő személyeknek, szervezeteknek és cégeknek:
Tesco Hipermarket – 50000 Ft értékű támogatás
Veszprém-Főegyházmegyei Karitász – 50000 Ft értékű támogatás
Czaun János Gyulafirátót és Kádárta városrészek vezetője – 50000 Ft támogatás
Hermann Ferencné – egész heti áldozatos szolgálat
Csunyiné Karli Erzsébet, Csunyi Zoltán, Kastélykert Óvoda – csütörtöki ebéd elkészítése, szállítása
Gyulafirátóti Művelődési Ház és vezetője, Némethné Gunter Teréz – hely biztosítása pénteken
Gyulafirátóti Szentlélek Karitász Csoport, Glatz Zoltánné, Majkó Józsefné, Majkó Mihályné, Márton Gyuláné, Cziráki Károlyné, Lang Jánosné, Rezeli Károlyné, Szabadosné Marica, Hári Jánosné, Kárpáti Zoltánné – több, mint 500 palacsinta
Kungli Péter – papír árú
Barbarics Györgyi – segítség a szervezésben
Wolf Pékség, Bakonyoszlop – kenyér, 80 db csokis és lekváros táska, 2 kg pogácsa
Varga Lukácsné Bakonyoszlop – keddi ebéd elkészítése
A hittan tábort támogató cseszneki Jótékonysági Délután szervezői és lebonyolítói – több, mint 70000 Ft támogatás
Csesznek község – kisbusz
Fekete István Eoszén Kft. – kisbusz
Szülők összefogása mind a gyulafirátóti, mind cseszneki plébánián
Köszönjük szépen!
Érdekesség: a hittan tábor egy hete alatt két relatív csodát is volt alkalmam megtapasztalni, amivel segített minket az Úristen. Először mindkettőn bosszankodtam, de a nap végére megértettem: mindkettő az Úristen végtelen kegyelmének volt köszönhető.
Az első:
Csütörtökön reggel Gyulafirátótról a 8.25-kor induló buszhoz biztosított rásegítő járattal terveztünk Veszprémbe utazni. Ez a busz 8.10 perckor indul Zircről Veszprémbe. Fél 8 után csengett a telefonom, a Volántól telefonáltak. Elindult a busz Zircről, nincsenek sokan rajta, felférünk, nem indítanak hozzá rásegítő járatot. Menten szívbajt kaptam, mert mi nem a Zircről 7.35-kor induló buszhoz kértünk rásegítő járatot, hanem a Zircről 8.10-kor indulóhoz. (Egy pillanatig sem hibáztatom a Volánt, az is lehet, hogy én hibáztam, amikor bejelentettem, a csoportokat.) Mikor ezt elmondtam, azonnal készségesek voltak és küldtek rásegítő járatot a 8.10-kor indulóhoz. Minden rendben volt. Ha a 7.35-ös buszon lettek volna utasok, a Volántól pedig nem telefonálnak, el sem tudom képzelni mi lett volna akkor… De nem így történt! Istennek semmi sem lehetetlen! Köszönöm Istenem!
A második szintén csütörtökön történt:
13.15-re terveztük az ebédet. Ezt az időpontot reggel elfelejtettem közölni Erzsivel, mert a buszok miatt ideges voltam, így az ebédünket délre hozták. Újabb bosszúság! Estére jöttem rá, hogy ez is az Úristen hihetetlen kegyelméből történt így. A tervezettnél előbb kezdtünk ebédelni, még így is rohannunk kellett hazafele, hogy elérjük a buszt. Ha a tervezett időben kezdtük volna az ebédet… Istenem, köszönöm ezt is! Te végtelenül szeretsz minket és folytonosan gondot viselsz ránk! Hála legyen neked ezért is!