Gyulafirátótról 2016. augusztus 13-án, reggel 6 órakor indultunk buszokkal Horvátország felé, hogy elzarándokoljunk Máriabesztercére és Ludbregbe. Még a határ előtt találkoztunk a Lesencetomajról indult zarándokokkal.
Először Máriabesztercére, a Horvát Nemzeti Zarándokhelyre érkeztünk meg.
A Bistricai Szűzanya szobra a XV. századból származik, egy a nép köréből származó mester faragta. Nagysága nem művészi kidolgozottságában áll, hanem a sok imameghallgatásban, csodában. A török időkben, 1545-ben elásták a szobrot. Idővel feledésbe merült a rejtekhely, hiába keresték, nem találták. 1588-ban történt, hogy a plébániatemplomban az esti ima után egy csodálatos fényesség jött elő az éneklőhely alól. Másnap arról a helyről a szobrot sértetlenül ásták elő. 1650-ben az újabb török veszedelem miatt a szobrot ismét elrejtették, 1685-ben találták meg ismét. Az ezt követő vasárnapon mindjárt történt egy csoda a közbenjárására: Katarina, Paulec Magdaléna béna kislánya járni kezdett a templomban.
Ima a Bistricai Szűzanyához:
Bistricai Szűzanya, te anyai jóságoddal a mi horvát Zagorjénkban választottál magadnak helyet, amelyet rólad Marija Bistricának neveznek. Megtisztelik itt csodatévő személyedet. Ez itt a te szentélyed, ahol gyermekeidet elhalmozod kegyeiddel. Itt gyógyítod a földön szenvedők lelki és testi sebeit és teljesíted azok kívánságát, akik hozzád bizton folyamodnak. Te vagy az, aki ismered minden testi és lelki szükségletemet. Hozzád, mint Isten anyjához és mint anyámhoz jövök, hogy szívemet feltárjam és kívánságomat elmondjam. Isten anyja és anyám, te jóságos Szűz, ki soha senkit nem utasítottál el, légy könyörületes és hallgass meg engem. Ámen.
Ludbregbe délután érkeztünk. A középkori templomban található egy Szent Vér ereklye. 1411-ben szentmise bemutatás közben a helyi plébánosnak kétségei támadtak, azon gondolkodott, hogy szentmise közben a kenyér és a bor tényleg átváltozik Jézus testévé és vérévé vagy pedig megmaradnak egyszerű kenyérnek és bornak? Amint ezen gondolkodott, a bor átváltozott Jézus Krisztus vérévé. A pap ettől annyira megijedt, hogy a szentmise után azonnal elfalaztatta a Jézus vérét tartalmazó kelyhet az oltár mögé. Az volt a terve, hogy senkinek sem árulja el titkát, azonban nem bírta elvinni magával a sírba. Halála előtt elmondta, hogy mi történt, s hogy az oltár mögé van elfalaztatva a Szent Vér. Ekkor elővették rejtekhelyéről. A hívő nép hamarosan elkezdte tisztelni, s fogadalmakat tett előtte. Azokat a csodákat, amelyek neki köszönhetően történtek, felírták a Liber miracolorum (A csodák könyve)-be. 1513-ban X. Leo pápa az ereklye és a csodák tanulmányozását követően hitelesnek minősítette a Szent Vér ereklyét és megengedte annak imádatát. A Szent Vér csodájának tulajdonítják azt is, hogy 1532-ben, amikor a környék településeit elpusztította a török, Ludbreg megmenekült.