Főtisztelendő Paptestvéreim, Szeretett Krisztushívő Testvéreim!
Engedjék meg, hogy most, Szent Család vasárnapján és egyben 2017 utolsó napján megosszam Testvéreimmel a bennem élő aggodalmakat, ugyanakkor a lelkemet betöltő reménységet és örömet is.
- Ami aggodalommal tölt el, az elsősorban Európa látványos elkereszténytelenedése, amit latin szóval dekrisztianizálódásnak is mondhatunk.
A Szentatyával való két órás együttlétünk alkalmával világossá vált előttünk, hogy ezt Szent Péter utódja is látja. Ő maga mondta, hogy vannak olyan európai pályázatok, amelyek nyertesei közül eleve kizárják azokat az országokat, amelyekben még nem törvényesítették a „melegházasságot” és nem hoztak létre a gender-ideológiát népszerűsítő intézményeket. – A gender-ideológia alapjaiban akarja megsemmisíteni a hagyományos családi életet, meg akarván szüntetni a nők és a férfiak közt lévő különbségeket, összetévesztve az egyenlőséget az egyformasággal.
Az Európai Unió vezető politikusai és a nyugat-európai országok vezetői közt alig találunk hívő keresztényeket, és igen kevés a normális családi életet élők száma is. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi „másságát”, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik, selejtes produkcióval is megnyerhet bizonyos versenyeket …
Az Unió illetékeseinek keresztény-ellenessége megnyilatkozott abban is, hogy alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a görög-római örökség és a felvilágosodás jelentőségére, de nem említette meg Európa keresztény gyökereit, pedig a görög-római kultúra értékeit a keresztények – ezen belül főleg papok és szerzetesek – őrizték meg, és a felvilágosodás által meghirdetett: szabadság, egyenlőség, testvériség is csak a keresztény államokban érvényesül. (Keressük meg a szabadságot és az egyenlőséget az iszlám országokban, Indiában, Kínában vagy Japánban…! Ezekben az országokban a legfőbb erény nem a szabad akaratot feltételező szeretet, hanem az engedelmesség.)
Döbbenetes volt számomra, hogy a templomokkal zsúfolt Rómában az egyik állami egyetemre meghívták XVI. Benedek pápát egy előadás megtartására, majd visszamondták a meghívást, mondván, hogy az ő intézményük nem egyházi, hanem világi egyetem… Ez olyan tettnek minősíthető, mintha mi templomainkba, múzeumainkba senkit sem engednénk be, aki nem tudja igazolni, hogy keresztelkedett és bérmálkozott.
A különbség csak az, hogy minket azonnal kirekesztőnek minősítenének, miközben önmagukat
nem tartják kirekesztőnek. (Erre mondjuk mi, hogy: kettős mércét alkalmaznak.)
Ugyancsak döbbenetes a karácsonyfák, betlehemek és keresztek eltávolítása Nyugat-Európa közterületeiről. Azt az angers-i (olv.: anzséi) regionális közgyűlés elnökétől hallottam Veszprémben, hogy én az ő intézményeikbe püspöki mellkereszttel a nyakamban nem léphetnék be… A tilalom természetesen az általuk legfontosabbnak tartott szabadság jegyében született meg…
Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió példányban egy naptárt, amelyben megtalálhatók az Unió keletkezésének fontosabb dátumai és a világ nagy vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény ünnepeket kifelejtették. December 25-nél egy üres lapot találunk, egy mondattal a lap alján: „A jóbarát megosztja foglalatosságaidat és osztozik örömödben.” Angliában a karácsonyt csak „gyermekek napjának” hívják, Franciaországban „karácsony-apóról” énekelnek.
Ezek után talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a migráció támogatása mögött is a kereszténység elleni megmagyarázhatatlan – és talán ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik meg. Ahogy kétezer évvel ezelőtt az írástudók és a farizeusok segítségül hívták az általuk gyűlölt Pilátust, hogy megszabaduljanak Jézustól, úgy hívják ma is segítségül az ultraliberálisok az ultrakonzervatív muszlimokat, hogy véglegesen felszámolják az európai kereszténységet, hogy megszabadítsák Európát Jézus híveitől. Azt természetesen nem állítjuk, hogy ez a migráció támogatásának egyetlen célja, de hogy az alapcélok közt jelen van, abban biztosak lehetünk. Ha pedig a migráció okait kutatjuk, ezek közül nem felejthetjük ki az európai kereszténység meggyengülését. És ebben mi is bűnösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a vallási és demográfiai (népesedési) vákuumot (légüres teret), amely szinte magától hívja az erősebb vallást és az életképesebb társadalmat.
- Ezek után mire alapozhatjuk a reményt, hogy hazánk mégis megszabadul az iszlamizálódástól, illetve az elkereszténytelenedéstől? -Vannak apró jelek, amelyekből párat felsorolok:
a) Van egy szép alkotmányunk, amelyet a hanyatló európai erők dühösen támadnak, de ez csak azt mutatja, hogy jövőbe mutató. Ebben olvassuk az alábbiakat:
„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”
– „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”
„Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei: a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei:
a hűség, a hit és a szeretet.” – Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő közt, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.
– Magyarország támogatja a gyermekvállalást.”
Hálásak vagyunk azoknak a szülőknek, akik szívesen vállalják a gyermeknevelés – akár a több gyermek nevelésének – felelősségét és feladatát. Jutalmazza őket a jó Isten sok-sok örömmel és el nem múló boldogsággal.
Az is biztató, hogy a házasságkötéseknek és a születéseknek (ezzel együtt a kereszteléseknek) száma is pár éve lassú emelkedést mutat. Az ország még most is öregszik, de az elöregedés csökkenőben van.
Hazánk világi vezetői közt egyre többen vállalják nyíltan a hitüket, s akik nem gyakorolják vallásukat, azok is jó kapcsolatokra törekszenek a vallási vezetőkkel és támogatják az egyházakat. Magam is egyre nehezebben tudok eleget tenni a meghívásoknak, amelyek világi objektumok, illetve felújított keresztek, keresztutak, szentkutak megáldására szólnak. A szent helyek profanizálódása után elindult egy ellenkező folyamat: szakralizáljuk azt is, ami profán.
Eredményesen és szépen folyik a legtöbb egyházmegyében, így nálunk is a családpasztoráció, ezzel együtt a Schönstatt Mozgalom családi ága is, amelynek Óbudaváron van a központja, s eredményesen működik. Elbizakodottságra természetesen semmi ok, annál inkább okunk van a bizalomra. Ezt a bizalmat erősíti bennünk az Ige megtestesülésének titka, amelyet örvendező lélekkel ültünk meg mi, akik már korábban is „Krisztusba vetettük reményünket” (Ef 1,12). Ebben a reményben kívánok áldásos új évet Paptestvéreimnek, főegyházmegyénk családjainak és minden Krisztushívő Testvéremnek főpásztori áldással:
Veszprém, 2017. december 17-én
+ Gyula
érsek