Június 25-én, amikor odaértem a templomhoz, kissé álmos (mégis mit várjon az ember hétfő reggel háromnegyed hatkor?), mégis izgatott arcokat láttam. Sokan már napokkal ezelőtt erre az útra készültek, én csak az induláskor tudtam teljesen ráhangolódni. Utazás közben beszélgettünk, nézelődtünk, a busz hátuljában pedig igencsak jó volt a hangulat.

Első megállónk Žd’ár nad Sázavou volt, ahol kaptunk egy kis szabadprogramot. Ez valakiknek kávészünetet, valakiknek pedig egy kis felfedezőtúrát jelentett, majd mindenki felsétált a saját tempójában a Zelená Hora tetején található zarándoktemplomhoz, és nemsokára kezdetét vette az idegenvezetés is. A templom érdekessége, hogy alaprajza ötágú csillagot formáz, körülötte pedig öt kapu található. Itt, jobban mondva a kincstárban(!) őrzik Nepomuki Szent János épen maradt nyelvét, ami egy évben egyszer, a szent ünnepén kerül a templomba. Némi buszozás után este érkeztünk meg Prágába, elfoglaltuk a szállást, majd vacsora után még többen elmentek ide-oda, vagy a szomszéd szobába egy kicsit beszélgetni.

Második nap a várnegyed volt porondon. Először egy kolostort néztünk meg kívülről, majd a város panorámájában gyönyörködhettünk. Ezután a várba mentünk, ott található a Szent Vitus-székesegyház is. Magáról a templomról sokat lehetne beszélni, építészetileg egyszerűen csodálatos. Én is el tudtam volna időzni a hatalmas ólomüvegablakok előtt, ráadásul itt található Nepomuki Szent János síremléke is, de: ahogy András atya is megjegyezte, olyan volt, mintha egy múzeumba léptünk volna be. Sőt, ami még elszomorítóbb, hogy megszabták az ottani püspöknek, hogy mikor tarthat misét és tartózkodhat a székesegyházban. (Azt hiszem, ez mindent elmond a katolikusok helyzetéről, akik mindössze a lakosság 25%-át teszik ki.) Miután a várban megnéztük, amit lehetett, a program zárásaként egy moldvai hajókirándulás várt még ránk, aztán már csak a vacsora volt hátra.

Másnap reggel útra keltünk, hogy meglátogassuk azt a karmelita kolostort, ahol a Prágai Kis Jézus szobra található. Itt évközi időben is lehet karácsonyi misét mondani, így ezt mi sem mulasztottuk el. A mise végén közösen imádkoztunk a szobor előtt, majd egy kiállítást néztünk meg a Kis Jézus ruháiról, amiket a világ különböző tájain élő emberek hímeztek a számára. Ezután elsétáltunk a Károly-hídhoz, megkerestük azt a helyet, ahonnan templomunk védőszentjét a Moldvába dobták, majd átmentünk az Újvárosba. Itt aztán szabadprogram keretében volt ebédszünet és városnézés, ezután mentünk vissza a szállodába.

Csütörtökön először Karlstejnbe utaztunk, ahol bejártuk a teljesen épen maradt, gótikus várat. Szabadidő és ebéd után Nepomuk felé vettük az irányt. Nepomuki Szent János egykori szülőháza helyére építették a település templomát, itt részt vettünk a szentmisén, majd megnéztük az ottani múzeumot is. A vacsoránkat már České Budějovicében fogyasztottuk el.

Utolsó napunkat Český Krumlovban töltöttük, itt a Schwarzenberg grófok várkastélyát csodálhattuk meg. És mivel az út végére mindenki kellően elfáradt, már alig vártuk, hogy elinduljunk haza.

Csehország turisztikai szempontból kétség kívül gyönyörű és hangulatos, amit egyszer mindenkinek érdemes látni, hogy a söröket már ne is említsem. Én egy kicsit mégis csalódottan jöttem haza, mert ez a vallástalanság eléggé meglátszik az országon; ezért minden hívőt arra szeretnék kérni, hogy mondjon el egy imát az ottani emberekért.

Végül, de nem utolsó sorban minden zarándok nevében köszönetet mondok az utazási irodának és az idegenvezetőnek a szervezésért és a lebonyolításért, Czaun Jánosnak a támogatásért, és mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a zarándoklathoz.

A bejegyzést írta Kárpáti Fruzsina.

A képeket válogatta Cziráki Bálint.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder