Árpád-házi Szent Erzsébet
Sárospatakon született. Apja II. András, magyar király, édesanyja Gertrúdisz a tragikus sorsú királyné. Az akkori szokásoknak megfelelően, igen korán, négyéves korában eljegyzik, és jövendő férjének hazájába, Németországba viszik. Leendő anyósa lányaként neveli. Öt év múlva kiszemelt vőlegénye meghal, helyébe annak öccse, Lajos lép. Bár még gyermek Erzsébet, Lajost őszintén megszereti. 1221-ben házasságra lép Lajossal, hatéves házasságukból négy gyermek születik. A házasságkötés éve lelkiélete fejlődésében is fordulatot hozott. Megismerkedik a ferences lelkiséggel, mely meghatározó lesz számára. Erzsébet, a fiatal édesanya nem csak családjával törődik, hanem minden rászorulóval. Az árva gyermekek számára menhelyet alapít, játékokat maga visz a gyermekeknek. A betegeket maga ápolja, különösen a leprásokat. Éhínség idején – ma úgy mondanánk – segélyakciókat szervez. De azt is jól megnézi, hogy kinek ad. Aki ép, egészséges, az nem pénzt vagy ételt, hanem munkalehetőséget kap. Nem véletlen, hogy ő a karitász, a jótékony célú segítés védőszentje. Jótékonykodásában társa férje, Lajos is. Férje keresztes hadjáratba indul, ahonnan nem tér vissza. Mikor Erzsébet férjének halálhírét veszi, -néhány nappal előtte szülte negyedik gyermekét- ezt mondja: „Mindennek vége, meghalt az egész világ.” És napokon át siratja őt. Férje halála után kénytelen lesz elhagyni Wartburg várát. Éppen karácsonykor teszik ki. Két csoda különösen is ismert Erzsébettel kapcsolatban. Egyik a rózsacsoda. Téli időben kötényéből kenyeret osztott a rászorulóknak. Mikor ezt szemére vetették, akkor azt mondta, hogy rózsákat osztogat, és mikor megmutatta kötényét, akkor a kenyerek rózsává változtak. A másik csoda az, amikor egy leprást az ágyába fektetett. Férje, Lajos, ennek hallatára bosszankodva rohant a szobába és mikor széthúzta az ágy függönyét, akkor a megfeszített Jézust látta ott nyugodni. …
Forrás: „Vedd és Olvasd” 212. szám
0 hozzászólás