Élmények a katolikus hittan táborból

Nagy lelkesedéssel készültünk életünk első közös táborázására attól a naptól fogva, hogy Kati néni egy szép májusi vasárnap délelőtt megkérdezte: „Lányok, szeretnétek hittan táborba jönni?” A válasz gyorsasága még engem is meglepett. Onnantól fogva szinte minden nap rákérdeztek, pontosan mikor is megyünk.

Egyáltalán nem csalódtunk, igazán jó hangulatú hetet töltöttünk el vidám társaságban, nagyszerű programokkal. Hétfőn Kádártán vártak ránk változatos feladatok hét állomáson: horgásztunk, olvastunk történeteket a Bibliából és meg is elevenítettük azokat, „szíves” kérdésekre válaszoltunk, papírhajót készítettünk és úsztattunk, majd a sümegi Csodatevő Szűz Mária kegyszobrának történetét hallgattuk meg. A következő állomáson Brenner János életútjával ismerkedtünk meg, ezt követően a katolikus templomhoz vezetett az utunk. Számomra nagy élmény volt belépni oda, ahol még Szöllősi Mihály atya misézett – nevét egy emléktábla őrzi a templom falán. Hirtelen megjelent előttem fekete kabátos alakja, ahogy télen gyalog, bottal a kezében elsétált a házunk előtt, hogy a kádártai hívekhez is elvigye Isten Igéjét. Szép emlékek jöttek elő a gyerekkoromból. Végül növényekről és állatokról szóló feladatokat oldottunk meg, és miután mindenhol igyekeztünk ügyesen helyt állni, igazán megérdemeltük a finom gulyáslevest. Ebéd után kezdődhetett a játék: sokan számháborúztak, de lehetett focizni és társasozni is.

Kedden Sümegre látogattunk, ahol a Ferences Kegytemplomban Barsi Balázs atya fogadott bennünket kedves szavakkal, majd András atya szentmisét mutatott be. Mise után megnéztük az oltár mögött elhelyezett kegyszobrot a rengeteg márványtáblával, amik mind csodálatos gyógyulásokról tanúskodnak. Mi is imádkoztunk betegeinkért ezen a szent helyen. Napunkat a várban folytattuk, ahol egy kiadós palacsintázás után megismerkedhettünk a középkori élet jellegzetességeivel, vicces boszorkányüldözésben vettünk részt, majd látványos íjászbemutatóval szórakoztattak bennünket.

A szerdát a győri Mobilisben töltöttük, ahol rengeteg kísérletről és fizikai törvényszerűségről tanulhattunk. A legnagyobb sikere talán a fényfalnak volt, ami előtt a gyerekek nagy leleményességgel próbáltak minél ötletesebb árnyképeket készíteni.

Csütörtökön otthon pihentünk a lányokkal, így lemaradtunk egy kalandos túrázásról a Rab Mária-forráshoz, ahol András atya szép miséje után szalonnasütésre került sor. A csapat hősiesen állta a sarat (szó szerint!), megküzdöttek a szúnyogokkal, a legkitartóbbak pedig még hazafele is gyalogoltak.

Pénteken mindenki kipihenhette a túrázás fáradalmait egy egész napos fürdőzéssel Pápán, ami közkívánatra került bele az idei programba és önfeledt szórakozást nyújtott most is.

Csupán néhány dolog van, amit javasolnék a jövő évi táborhoz: a gyerekek fegyelmezésére időnként jobban kellene figyelnünk, főleg a hangoskodásra és a vonulásra, valamint az utazásnál érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a kényelemre.

Mindent összevetve elmondhatom, hogy csodálatos élményekkel gazdagodtunk és lelkileg is feltöltődtünk ez alatt az egy hét alatt, amit szülőtársaim nevében is szeretnék külön megköszönni Kati néninek és Nándi bácsinak, akik áldozatos munkájukkal megszervezték a tábort és határtalan türelemmel figyeltek mindenkire. Köszönjük Czaun Jánosnak a Sümegi Vár meglátogatásában nyújtott segítségét. Köszönjük Tóthné Martinkovics Erikának és a Gyulafirátótért közhasznú Egyesületnek a régi iskola használatának lehetőségét. Köszönjük az adományát, illetve segítségét: Nuver Erzsébetnek, Kreschka Károlynak és családjának, Kreschka Ágnesnek, Pobeda Sándornak és családjának, Ország Viktóriának, Kárpáti Zoltánnak, Kárpáti Zoltánnénak, Glatz Zoltánnénak, Majkó Józsefnénak, Lang Jánosnénak, Rezeli Károlynénak, Cziráki Károlynénak, Hermann Ferencnének, Köves Andrásnak, Glatz Ágotának, Rózenberszki Boglárkának, Barabás Lászlónénak, Sinkáné Glatz Henriettának, Cziráki Györgynének, Csefkóné Klepeisz Tímeának, Cziráki Bettinának, Hercz Cintiának, Szuntheimer Szabolcsnak. Köszönjük Tósoki Gina faluház vezetőnek, hogy egy napra birtokba vehettük a Kádártai Faluházat. Köszönjük a szülők figyelmességét és segítségét a gyerekek utaztatásában. Köszönjük András atyának a szentmisék bemutatását és a tevékeny részvételt, de mindenekfelett köszönjük az Úristennek, hogy végig velünk volt és vigyázott igen népes csapatunkra.

Jövőre is számíthattok ránk – vagy ahogy Míra és Julcsi mondta: „Igen, mi mindenképpen menni akarunk!”

Boleraczkiné Hári Marianna

 

A képeket Hercz Cintia válogatta

Vélemény, hozzászólás?