Adventi koszorúnk második gyertyája a tevékeny várakozás lehetőségét mutatja.
Nem jó tétlenül várni. Jól esik elébe sietnem annak, akit úgy várok, aki megment, aki úgy szeret, akit én is – most már tudom – szeretek. Uram, eléd akarok menni életemmel.
Uram, eléd akarok menni bocsánatkérésemmel: sajnálom már, hogy megbántottalak, téged és embertársaimat…
Uram, eléd akarok menni jóságommal: imámmal, figyelmességemmel, szép tetteimmel …
Adventi koszorúnk második gyertyája azt is jelzi, hogy nem egyedül megyünk az Úr elé. Társaim vannak, akik ugyanúgy küszködnek, megtorpannak majd újra nekiindulnak. Kézen fogva, egymást bátorítva, néha talán rángatva – biztosan célba érünk.
0 hozzászólás